Pontozás: 5/5

A cikk első felében nincs spoiler, jelzen ahonnan minimális spoiler várható bizonyos karakterekről.

A második évadra felkészülve végre nekiültem ennek az animének. Eredetileg a szokásos három részenként akartam írni róla, de egyszerűen nem bírtam szünetet tartani hogy leírhassam a gondolataimat, úgyhogy helyette egy hosszabb irománnyal készültem.

Valamiért meg voltam győződve hogy nem fog tetszeni ez az anime, de mondjuk tény hogy azt hittem ez egy horror és én nagyon nem bírom a horrort haha.

Az egész sorozat inkább hasonlított egy hosszú filmre mint egy anime sorozatra. A történet gyönyörűen össze lett rakva erre a 12 részre, a végén az ember boldogan jön el, hogy igen, ebben minden itt volt, más nem kellett.

Tényleg csodás ötlet volt a manga alkotójától ez a bevezetés. Tekintve hogy szó szerint egy karakter sem tudja hogy néz ki a világ a Házon kívül, a történet szépen csak egy dologra fókuszált, anélkül hogy elkalandoztunk volna. Általában szeretem ha például a mellékszereplők elmennek egy gyors kis mellék-feladatra, vagy ha kicsit többet megutdunk a világról amiben a történet játszódik, de emellett nagyon jó amikor ezek a dolgok egyszerűen nem szükségesek, és szépen fókuszálhatunk egy történetszálra félelem nélkül hogy esetleg nem tudnánk meg mi lesz a vége.

És tényleg az hogy első résztől a végéig ugyanazok a karaktereink, ugyanaz a feladat, ugyanaz a helyszín ad az animének egy bezárt, feszült érzést ami csodásan megy az anime hangulatához.

Természetesen az animáció, zene és szinkronhangok jók, de ez a legtöbb animénél elmondható.

Egy másik dolog amit ki kell emelnem, az a felnőttek karakterei. Innentől kissebb spoiler található.

Ugye itt, ahogy a gyerekek tudják, a felnőttek az ellenségeik. És tényleg, senki sem mondhatja hogy a két felnőttünk nem tett szörnyűségeket, és az is elmondható hogy egyikük sem bánja tetteiket.

De emellett, egyik felnőtt sem "gonosz" abban az értelemben ahogy sokszor gondolunk karakterekre. Egyik karakternek sincs egy nagy terve ami tönkreteszi a világot, mindkét karakter ténylegesen szereti a gyerekeket akikre vigyáznak. Egyszerűen a két nőnek nincs lehetősége nem rossznak lenni. Mert ők vagy gyerekeket nevelnek hogy aztán megöljék őket, vagy meghalnak, és valaki más nevel majd gyerekeket akik ígyis-úgyis meghalnak. Mama és a Nővér egyáltalán nem változtat semmin ha megpróbálnak "jók" lenni és nem fogadják el az állásukat. És semmivel sem rosszabbítottak azzal hogy úgy döntöttek élni fognak.

A való világban persze általában van több lehetősége az embernek, de ha mégsem, általában elmondható hogy talán az a morálisan jobb választás ha mi sérülünk meg hogy mások biztonságban megússzák. De itt nincs ilyen lehetőség. Itt minden ember 12 évesen meghal, kivéve a Mamák.

Remélem sikerült érthetően elmagyarázni mire gondolok! Az utolsó részben rájönni, hogy "Ó, Mama tényleg semmivel sem rosszab azért mert él mintha gyerekként meghalt volna", nagyon megrengetett.

Nem mondom hogy Mama próbált jót csinálni egy rossz helyzetből. Ha tényleg teljesen jót akart volna, akkor várt volna még egy kicsit mielőtt segítséget hív az utolsó részben. De rosszat sem akart. Tényleg úgy gondolja hogy a legnagyobb boldogság ami a gyerekeket érheti ha szenvedés nélkül meghalnak.